Ezzel pedig akarva-akaratlanul Felipe Massára hagyva a nehezebb munkát, vagyis, hogy maga mögött tartsa Fernando Alonsót.

Ezek a pillanatok szép felvételeket produkáltak, hiszen Alonso soha nem adja magát olcsón. A rajtnál is és a hosszú egyenest követő Adelaide nevű visszafordítóban is megtámadta a brazil versenyzőt, aki azonban ezúttal hősiesen állta a nyomást.

Ezzel pedig természetesen Michael Schumacher került egészen úri helyzetbe, hiszen őt hátulról senki nem veszélyeztette, csupán előre és a sebességre kellett figyelnie.

A hétszeres világbajnok német versenyző körről-körre gyűjtögette előnyét, miközben mögötte Massa és Alonso is saját tempójukat autózták. Kettejük közt feltartásról néhány kör eltelte után már nem beszélhetünk, hiszen ahhoz, hogy valakit fel lehessen tartani, gyorsabbnak is kell lenni. Alonso azonban ha leheletnyivel is, de lassabb volt a brazilnál.

Ettől kezdve pedig úgy tűnt, ha csak valami probléma nem adódik, az amerikai futam után Franciaországban is kettős győzelem születik. Csak, hogy a Renault ezt nem így gondolta, és vélhetően idő közben taktikát változtattak. Az nyilvánvaló volt, hogy erőből Schumacher nem elérhető, ám Massa még megfoghatónak tűnt.

Alonso nem volt gyorsabb Massánál, ám sokkal lassabb sem, így vélhetően a csupán pár másodperces hátrány láttán a csapat úgy döntött, hogy egy kerékcserényi idő megspórolása elég lehet akkor is, ha annak érdekében Alonsónak egy ideig jóval nehezebb autóval kell köröznie.

A trükk be is jött, Alonso elkapta Massát, és bár a gumiknak mindez jóval megterhelőbb volt, tudta is tartani helyét egészen a futam végéig. Éppen úgy, ahogy Michael Schumacher is, aki ezzel újabb futamgyőzelmet zsebelhetett be. Számszerileg ez volt Schumacher nyolcvannyolcadik győzelme, ami még nagydíjrészvételből sem lenne kevés. Dobogón pedig 150-szer állhatott pályafutása során, és bár ez a szám is bődületesen sok, de az igazán meglepő az, ahogy ennyi siker után a győzelemnek örülni tud.

Az öccs, vagyis Ralf Schumacher a negyedik helyen fejezte a futamot, de ezen a ponton érdemes valamit megjegyeznünk. Ralf Schumacher kiállása 17 másodpercig tartott, ami a legrosszabb indulattal is 7-8 másodperccel lassabb annál, amit elterveztek. A harmadik helyen lévő Felipe Massa és közte pedig a futam végén mindössze 5 másodperc volt. Nem nehéz kiszámolni, hogy ha a Toyotánál végre minden rendben ment volna, akkor a dobogó legalsó fokának tulajdonosa komolyabb küzdelemben választódott volna ki. Az pedig, hogy Michael Schumacherhez is mindössze csak 27 másodperccel érkezett később a célba, mutatja, hogy a Toyota most valóban kitalálhatott valamit.

A kép, amit a csapat mutat egyébként a szezon elejei Hondáéhoz hasonló, akik pedig mintha őket utánoznák. Vagyis helyet cseréltek volna, hiszen néhány verseny óta a Barrichello - Button páros a mezőny utolsó felébe szürkül bele. A versenyeken vagy nem megy jól nekik, vagy kiesnek. Pedig korábban az élmenők egyik legnagyobb kihívójának számítottak.

 Érdekesen alakult a rajtrácson 6-7-8-as helyek tulajdonosainak versenye, akik nem tettek mást, mint csoportosan egy helyet javítottak az időmérő edzésen elért eredményükön. Így tehát az 5-6-7. helyeken Raikkönen, Fisichella és az újonnan beugró Pedro de la Rosa végzett.

Látnivalókból ezúttal elég kevés jutott a nézőknek. Monteiro hibázott csupán nagyobbat, mely bizonytalanság után kiállni is kényszerült. Mark Webber is látványosan törte az autóját, ám ő gumidefekt miatt „rontott".

Schumacher és Alonso azonban nem hibázott, s így most már 17 pontos különbséggel készülnek a következő, Német Nagydíjra.

Leggyorsabb kör: M.Schumacher, 1:17.111