Schumacher „elbukott", a Montoya-Raikkönen összecsapás meg elmaradt. Pedig, hogy jónak ígérkezett az nem vitás. Pláne az után a csata után, amit együtt vívtak Brazíliában, s mely csatát Montoya meg is nyert.

Montoya eleve hendikeppel indult Raikkönen ellen, hiszen egy szeretett versenyző mellé belépni nem könnyű. Helyt állni, pedig szinte lehetetlen, de a kolumbiai azt hitte, hogy meg tudja váltani a világot. Éppen úgy, ahogy Barrichello is hitte, amikor 2000-ben a Ferrarihoz csatlakozott Schumacher mellé. Aztán, amikor az első futam után kinyitotta a száját, szinte borítékolható volt, hogy babér itt neki nem fog teremni. A problémája egyébként az volt, hogy miközben Frentzent üldözte, a csapat jobbnak látta, ha átteszi Barrichellót három kiállásos taktikára. A „trükk", bár bejött, de felesleges volt, hiszen Frentzen a 29. körben a hidraulika meghibásodása miatt kiállni kényszerült. Rubens pedig úgy érezte, hogy a csapata elvette tőle a győzelem lehetőségét. Egy ilyen szájtátós indítás után pedig egy idegen légiós nehezen lopja be magát a jól összeszokott gárda szívébe.

Hasonlóan járt Montoya, aki bár nem nyitotta ki a száját, de mint mondja hülyét csinált feletteséből, Ron Dennis-ből. Persze nem készakarva, csak azzal, hogy a brit sajtó elhintette, nem a bevallott teniszsérülés okozta a törést, hanem egy motorbaleset. A patinás McLaren csapatnál pedig nem szeretik, ha hírbe hozzák őket, azaz, ha hazugsággal vádolják valamely tagjukat.  

Hakkinen és Schumacher öröksége

Ettől kezdve Montoya, ha megfeszült volna is, akkor sem tudott volna gyökeret ereszteni a csapatnál. Pedig valóban mindent megtett, éppen úgy, ahogy Coulthard is Hakkinen időszaka alatt. A skót többször is beleköpött már a McLaren levesbe, hiszen nem egyszer perdítette ki a „házi kedvenc" Mika Hakkinent és persze rávarrták az 1999-es világbajnoki cím elvesztését is. Míg Mika mindent megtett a győzelemért japánban, addig Coulthard jól összetörte az autóját. Ráadásul egy meglehetősen buta hiba folytán. Letért ugyanis egy pillanatra az aszfaltról, aminek hatására az autó hátulja kitört és durr belenyomta az orrát a falba. Ezt soha nem felejtette el neki a vezetés, ahogy Montoyának sem felejtettek, s a Mercedes részleg már rég túl akart adni a kolumbiain. Hogy végül ő mondott fel hirtelen, annak nem sok jelentősége van. A rúdja visszaállíthatatlanul kifelé állt.

Montoya pedig belül egy sokkal lelkizősebb típus, mint azt a közönségnek mutatni szeretné. Autót bizonyosan ugyan olyat kapott, mint Kimi Raikkönen, de ahogy anno Frentzennek a Williams-sznél, úgy Montoyának a McLarennél is hatalmas szüksége lett volna az emberi támogatásra. Nála is, ahogy talán például Michael Schumachernél is tizedeket jelenthet az, hogy látják, a csapatuk bízik bennük, minden támogatást megkapnak. És persze tizedeket jelenthet -csak pluszban- az is, ha nincs meg a bizalom, nincs meg a támogatás. A két szám között pedig már csak azért is nagy a különbség, mert szorozni kell kettővel. Ha pedig bevesszük a képbe a tehetség fogalmát, akkor látható, hogy eleve sokkal többre lett volna szüksége Montoyának, hogy beérje Raikkönent. S ugyanez igaz a volt Schumacher-Barrichello és a jelenlegi Alonso-Fisichella párosra is.

A jelenlegi állás szerint jövőre két hatalmas kérdés is eldőlhet. Mit tud Raikkönen és Alonso egymással kezdeni, avagy ha másképp alakul mit tud Schumacher és Raikkönen. Melyikük a jobb? Nagy esélyünk van arra, hogy valamelyik párosítás összejön 2007-re, de kérdés, hogy megtudjuk „Ki-mi -t tud"?

Alonso a McLarennél beleeshet Montoya csapdájába, amennyiben Kimi Raikkönen ott marad. Már pedig a legújabb hírek szerint a csapat mindent megtesz azért, hogy maradjon. Éppen most kínáltak fel neki évi 32 millió dollárt, ami egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a csapata imádja és a továbbiakban is szeretne rá építeni. Kimi további szerencséje, hogy amennyiben valóban megtörtént, vagy megtörténik a McLaren Mercedes-be való beolvasztása, a vezető akkor is Ron Dennis marad, aki köztudottan gyermekeként szereti a finn versenyzőt. Na ebbe a szappanoperába csöppen bele Alonso. Hátrahagyván egy olyan csapatot, ahol legalább olyan támogatásban volt része, mint amilyenben Kimi a McLarennél.

Ha ennek ellenére felülkerekedik a spanyol, akkor az többszörös győzelmet és a szakma minden téren való elismerését jelenti majd számára. Raikkönent megverni a McLarennél, legalább akkora meló, mint Schumachert a Ferrarinál.

És akkor el is érkeztünk Kimi Raikkönen csapdájához, melybe ha belesétál és kikap, csak magára haragudhat, amellett, hogy sokkal nagyobb sztárt csinál Schumacherből, amint amilyen jelenleg. Ellenben, ha megveri a hétszeres világbajnokot, bizonyosan szentté avatják otthonában.

Alonso és Raikkönen nem túl hosszú pályafutásuk során soha nem kerültek olyan helyzetbe, mint Irvine, Barrichello, Fisichella avagy Montoya. Jövőre azonban egyiküknek igen nagy esélye van, hogy megtapasztalja az igazi érzelmi támogatás nélküli versenyzést, egy minden téren támogatott csapattárs ellen. Ha valamelyikük ennek ellenére felülkerekedik, az előtt mindenki térdre borulhat.

Mert megérdemli!