Kimi Raikkönen - hogy rohan az idő - már hatodik éve versenyez a Forma-1-ben, ebből öt idényt töltött a McLarennél, ahová szerény versenytapasztalata ellenére 2002-ben elszipkázták a Saubertől. Kimi akkoriban nagy lehetőséget kapott Ron Denniséktől, amivel legjobb tudása szerint megpróbált élni, most mégis tovább áll. Az Auto Motor und Sport úgy véli, nagy találkozásnak, vagyis inkább nagy egymásra találásnak lehetünk tanúi. A Ferrarinak ugyanis legalább akkora szüksége van a fiatal finn versenyzőre, mint Kiminek az olaszokra. Másfél éve lógott már a levegőben az átigazolása, miután Schumacher nem volt hajlandó nyilatkozni arról, hogy 2006 után is a maranellóiakat kívánja-e majd erősíteni - a Ferrari pedig úgy döntött, hogy a megszerezhető legjobb versenyzőt kell levadászniuk ahhoz, hogy a 90-es évek végén elkezdett sikerszériát folytatni tudják. Felmerülhetett volna Alonso neve is kívánságlistájukon, mivel azonban a spanyol még 2001-ben egy szóbeli megállapodásuknak nem tett eleget, jóformán örökre elásta magát a vörösök szemében. Ebből is látszik, hogy Jean Todt, a Ferrari Napoleonja nem felejt egykönnyen.

Kimi nem két hete, és nem is pár hónapja határozta el, hogy otthagyja a McLarent, aminek igen kézenfekvő okai vannak. No nem a csapatvezetéstől származó fenyítésről van szó, amelyet Kimi korábbiakban rendszeres tivornyáiért kapott - mert bizony kapott -, és nem is az volt a fő indok, hogy Raikkönen mellé, a régi dennisi stratégia mentén beültettek egy forrófejű latint, Montoyát, akinek sokszor elsődleges, sőt egyetlen célja az volt, hogy a csapat érdekeivel mit sem törődve megverje, vagy legalább megszorongassa Kimit. (Amikor pedig a szorongatás már nem volt elég, akkor meg egyszerűen lebombázza csapattársát a pályáról.)

Nem, Kimi ezt, és ennél még sokkal többet is elviselt volna. Amint a vele közölt interjúból kiderül, alapvetően a csapat boldogulásába vetett hite ingott meg. Kimi szerint nem tett jót a McLarennek, hogy elvesztették Adrian Neweyt és a köré felépült mérnökcsapat néhány kiváló tagját - az új autó fejlesztése pedig mindmáig gyerekcipőben jár. Raikkönen egyébként továbbra sem pletykál többet a minimálisnál, és egyetlen rossz, vagy bántó szava sincs a csapatvezetés felé, pedig ha valamikor, most nyugodtan megtehetné, hogy kifakad.

Apropó, kifakadni bizony jó párszor lett volna oka, elképesztő az összegzés, amelyet az AMS a finn mclarenes pályafutásának összegzéseként közöl: Kimi a 2002-es idény óta 86 futamon indult, amiből kilencet nyert meg, 8-szor volt legjobb az edzésen, 19-szer volt övé a leggyorsabb kör. Összesen 333 pontot zsákolt be, és hét balesete volt. DE. Ehhez képest 25-ször kellett feladnia a versenyt technikai probléma miatt (és ebben az összeállításban még nincs is benne az a legalább egy tucat futam, ahol az edzésen elért eredménye elúszott a motorcserék miatt), vagyis az összes mclarenes versenyének mindössze 63 %-án tudott célba érni! A futamoknak több mint egyharmadán nem látta a kockás zászlót, ami igen lesújtó eredmény - ez kiesést, vagy valamilyen súlyos technikai problémát jelent minden harmadik versenyen!

„Hálás vagyok a McLarennek - mondja Kimi -, nekik köszönhetem a győzelmeimet." No igen, és bizony pályafutása legkeményebb pillanatait is ennek a csapatnak köszönheti, arra pedig nincsen garancia, hogy a Ferrarinál könnyebb lesz az élete - Schumacher, az örökös világbajnok-esélyes vesszőfutását látva az idei bajnokság hajrájában.

Kimi mégis abban bízik, hogy fel tudja majd venni az iramot a Ferrari csapatával is, sőt hajlandó akár arra is, hogy kicsivel tovább maradjon a szerelőkkel, még ha sok mondanivalója nem is lesz számukra. „Tisztában vagyok vele, hogy ott más lesz a munkastílus, a McLarennél a mérnökök hazaküldték a versenyzőket, a Ferrarinál viszont mindenki, a szerelők is csak ránk figyelnek, és várják az útmutatást, az ötleteket. Nem hiszem, hogy gondot okoz majd a dolog, végtére is annak idején a Saubernél is más, teljesen más viszonyokat kellett megszoknom."

Ifj. Dávid Sándor